Mindig is éreztem kötődést távoli országok, idegen kultúrák iránt és bennem volt a segíteni akarás, az együttérzés a nehéz sorsú emberek iránt. Hosszú évekig tartó tépelődés, álmodozás és vágyakozás után csatlakoztam a College for International Co-operation and Development angliai székhelyű nonprofit szervezethez és 2013 novemberében a felkészülést követően utaztam Zambiába, mint Fejlesztési Tanácsadó.

A hat hónap alatt szembesültem az afrikai valósággal, ahol a természeti szépségeken túl, a kulturális sokszínűségen keresztül, az emberi nyomorúság szenvedéssel teli látképe beleivódott a zsigereimbe. Óriási lelkesedéssel kezdtem a munkát Samfya térségben, ami Zambia léptékkel mérve is az egyik legszegényebb és elmaradottabb terület. Egy “Child Aid” elnevezésű projektben közreműködtem, ami a DAPP (Development Aid from People to People) nevű szervezethez tartozik. Hárman érkeztünk CICD-ből és faültetéssel kezdtük munkánkat. 30 ezer fát (őshonos- és új gyümölcsfa fajok vegyesen) ültettünk a térségben a helyi lakosság közreműködésével. Az itt élő emberek főként halászatból, és faszénégetésből tartják fenn magukat. A faszén előállítása következtében nagymértékű fakitermelés folyik, amit aztán nem pótolnak új növényekkel. Emiatt a térség erősen megritkult. Faültetés közben prezentációkkal és előadásokkal világosítottuk fel a helyieket a fák és erdők fontosságáról, a talajszerkezet és vízháztartás szerepéről és a globális felmelegedés veszélyeiről.

 

A későbbiekben iskolák építésében, felújításukban vettünk részt és játszótereket építettünk. Az ott tartózkodásom alatt kilenc új iskola építése, tizenöt már meglévő iskola felújítása és hét játszótér kialakítása kezdődött, illetve volt folyamatban. A farm- és kert kialakítás mellett az oktatás a legfontosabb alapja a túlélésnek és fejlődésnek. Ezért népszerűsítettük a konyhakertek és farmok létrehozását és buzdítottuk a helyieket gyermekeik iskoláztatására. A „Health for all” kampány keretein belül utaztuk be a területet, előadásokat tartva betegségmegelőzésről, egyes betegségek természetéről és a higiénia fontosságáról, valamint gyakorlati tanácsokkal láttuk el a lakosságot. Munkánkkal hozzájárulhattunk, még ha csak kis mértékben is a terület remény- és jövőbeli fellendüléséhez, valamint a lakosság életszínvonalának emeléséhez.

Az Afrikában töltött hat hónap lejárta előtt felfedeztünk egy helyi árvaházat, ahol segítséget nyújtottunk az épület felújításában, matracok és takarók valamint élelmiszer beszerzésében. Afrikai jellegzetesség, hogy az erőt próbáló körülmények dacára az emberek arcán mosoly és nem bánat, a gyermekek szeme derűtől csillog, nem könnytől és az égbolt végtelennek tűnik a maga sokszínűségével és gigantikus felhőivel. Igyekeztünk fél év alatt annyi tudást és tapasztalatot megosztani amennyit lehetséges és persze legalább ugyanannyi tudást és tapasztalatot szerezni a helyiektől.

 

Mert ne felejtsük el, van mit tanulnunk tőlük kitartásból, túlélésből, bátorságból és vidámságból. Ez a hat hónap, amit Zambiában töltöttem gyökerestől változtatta meg az életem és várom az alkalmat arra, hogy visszatérjek. Ez úton is szeretnék köszönetet mondani a CICD-nek  a lehetőségért és felkészítésért, valamint a DAPP Zambiának a felejthetetlen emlékekért és azért, hogy hasznossá tehettem magam a rászorulók javára. Mindenkit bíztatnék arra, hogy kövesse példámat és vágjon bele élete nagy kalandjába!

GECSE TAMÁS