Egy új kutatás szerint a legideálisabb 28 és 32 év között házasságot kötni, ugyanis ekkor a legvalószínűbb, hogy a frigy nem végződik válással – legalábbis nem az első 5 évben.
Mielőtt belemerülünk a részletekbe, ne ölj meg azonnal, ha már túl vagy ezen az életkoron és még nem vagy házas. Ezek csak statisztikai adatok, amik nem feltétlenül érvényesek a Te saját életedre és főleg nem érvényes arra a hűtlen/pszicho/nárcisztikus exedre, akire 18 hónapot pocsékoltál. Te ettől még csodálatos is szeretni való ember vagy!
Nos, akkor most lássuk.
A tanulmányt Nick Wolfinger, a Utah Egyetem szociológusa készítette és a jellemzően házasság párti Institute of Family Studies publikálta. Eszerint azok az emberek, akik 28 és 32 éves koruk között kötnek házasságot, kisebb eséllyel válnak el, legalábbis az első években.
Wolfinger 2006 és 2010, valamint 2011 és 2013 közti adatokat elemzett, és talált néhány érdekes dolgot. „A válásra az esély egyre csekélyebb, ahogy a tinédzser korból a húszas éveink végére, harmincas éveink elejére érünk” – írja. „Mindeközben, egyre nő az esély a válásra, ahogy a harmincas éveink végéhez, negyvenes éveink elejéhez közelítünk. A harminckettedik évünk után minden eltelt évvel körülbelül 5%-kal nő az esélyünk a válásra” – mondja a tanulmány.
Rengeteg oka van annak, amiért éppen ez a legmegfelelőbb időszak, hogy egy életre szóló kapcsolatot alakítsunk ki valakivel: életünk ezen szakaszában már el tudjuk dönteni, hogy valakit tényleg örökké tudunk szeretni, vagy csak a túlfűtött hormonok játszanak velünk. Ekkorra már néhány komoly döntésen is túl vagyunk az életünkkel kapcsolatban, és tudunk felelősséget vállalni döntéseinkért. És valószínűleg már egy megfelelő financiális háttérrel is rendelkezünk.
A másik oldalról pedig még nem vagyunk túl idősek ahhoz, hogy apróságokat megváltoztassunk a szokásaikon és az életvitelünkben, amit egy házasság mindenképpen megkövetel. Valószínűleg még nincs ex-férjük, ex-feleségük és gyerekük, akik között meg kellene osztanunk az időnket, figyelmünket és vagyonunkat.
Wolfinger szerint a kutatásra hatással volt a válaszadók neme, származása, életkora a felmérés időpontjában, iskolázottsága, vallási szokásaik, szexuális tapasztalataik és a lakóhelyük nagysága is. „Azok az emberek, akik a harmincas éveik végéig várnak a házassággal, jellemzően ők lehetnek azok, akik a legkevésbé várják a házasságuk sikerét.” – írja Wolfinger. „Ez azt is jelenti, hogy akik későn állapodnak meg, azt képzelik, hogy a potenciális házastársak már csak a megmaradt ’selejt’, akikkel valószínűleg sikertelen lesz a frigyük”.
(Emlékeztetőül, ez Mr. Wolfinger véleménye, hogy 32 év fölött, már nem lehet az ember jó házastárs, nem a miénk.)
Más szakemberek, másképp látják. A Maryland Egyetem szociológusa, Phillip Cohen egészen más adatokból dolgozott, és ő azt mondja, hogy az idő előrehaladtával egyáltalán nincs kevesebb esélyünk a sikeres házasságra. Őszerinte az ideális életkor 45 és 49 éves kor között van, ha nem szeretnénk, hogy válással végződjön a kapcsolat. Cohen megjegyzi, hogy ezért is nem kellene életre szóló döntéseket hoznunk csupán az interneten fellelhető statisztikai adatok alapján.
Az igazság az, hogy a válás elég bonyolult ahhoz, hogy mérni lehessen. Az Egyesült Államokban több állam nem is engedi, hogy a válásról adatokat gyűjtsünk. És miután egyre több ember köti össze az életét házassági papírok nélkül, egyre nehezebb a válással mérni a sikeres párkapcsolatokat.
Mindemellett a tanulmány néhány közhelyen alapszik: A több pénz és magasabb képzettség kevesebb eséllyel vezet váláshoz, vagy hogy összeköltözés előtt kell a pároknak eljegyezni egymást, és hogy a gyermekvállalással várni kell a házasságkötés utánig.
Egyenlőre ezeknek az eredményeknek hihetünk. A következő kutatásig.