A Delorean autónak nem csak a külseje különleges, de a története is. Kevesen tudják, de magyar vonatkozása is van ennek az amerikai autónak, amit a Vissza a jövőbe filmek tettek hallhatatlanná.
A sok viszontagság után John Deloran végül maradandót alkotott, és felforgatta a nyolcvanas évek amerikáját.
A Delorean Motor Company története nem csak magáról a cégről és az autógyártásról szól. Persze ez a legfontosabb, de nagy szerepet játszik benne az egyéni egoizmus, a legyőzhetetlenségben való hit és sok más olyan dolog, ami egy normális autógyár esetében nem merül fel. Jöjjön tehát a DMC és az egyetlen termékük, a DMC-12, avagy a Delorean.
A történet 1925-ben kezdődik John Delorean születésével. John Detroitban született, az amerikai autóipar fellegvárában, európai bevándorlók első gyerekeként. Szülei az Osztrák-Magyar Monarchia területéről vándoroltak ki Erdélyből. Apja valószínűleg román származású volt, anyja pedig magyar. A család nem élt túl jól, apja a nyelvismeret hiánya miatt nem tudott jól kereső állást találni a helyi Ford gyárban. Emiatt a gyerekeknek is dolgozni kellett és egy kis ügyeskedést sem vetettek meg az extra jövedelemért.
John jó tanuló volt, ezért ösztöndíjal vették fel a helyi Lawrence Institute of Technology-be, majd a világháború befejezése után 1948-ban lediplomázott. 1952-ben autóipari diplomát is szerzett, majd a Chryslernél helyezkedett el. Itt alig egy évet dolgozott, hamar továbbállt a Packardhoz. Itt már tovább bírta, de 1956-ban csatlakozott a GM Pontiac részlegéhez.
Első igazi sikereit itt érte el Semon Knudsen irányítása alatt, akit mint mentorát és fő tanítóját tartotta számon. Az itteni legemlékezetesebb munkája a Pontiac GTO volt, ami elindította az izomautók korszakát Amerikában. A recept egyszerű volt: Fogta a Tempest karosszériáját és belerakta a legnagyobb motort amit talált és már készen is volt. Az emberek megőrültek az új autóért és az elképesztően magas eladások John Deloreant egészen a Pontiac igazgatói székéig repítették. Itt ismét bizonyította tehetségét és a Pontiacot a legnyereségesebb részleggé tette annak ellenére, hogy a GM egésze gondokkal küzdött. Jött is a következő kinevezés, 1969-ben ő lett a Chevrolet vezére.
1971-re a Chevroletet is gatyába rázta. Ebben az évben csak ez a részleg 3 millió autót adott el, ami majdnem elérte a teljes Ford Motor Company teljesítményét. 1972-ben kinevezték a GM autó és kamionüzletágának az igazgatójává és úgy tűnt, hogy elkerülhetetlen az, hogy az egész vállalat igazgatójává váljon.
Ez azonban mégsem volt olyan egyszerű. A GM mindig is híres volt a céges szabályzatáról és John Delorean ebbe nagyon nem illett bele. Sokszor hosszúra hagyta a haját, plasztikáztatta az állát hogy férfiasabb legyen és magánélete sem az ultrakonzervatív GM szabályzatot követte. Addigra már háromszor nősült, de amikor éppen szabad volt, akkor Ursula Andresszel, Candice Bergennel és Nancy Sinatrával randizgatott. Emiatt vagy sem, 1973 áprilisában aztán bejelentette hogy felmondott a GM-nél. Sok pletyka szólt arról hogy kirúgták, de az igazság soha nem derült ki. Legalábbis a felmondás verzió maradt a hivatalos. Kapott egy szép végkielégítést, majd új munka után nézett és egy kisebb kitérő után megalapította végül a saját cégét, a Delorean Motor Companyt. Egy ilyen sikeres élet után fel sem merült benne, hogy ez a cég ne működne. Annak ellenére, hogy eddigre már jóideje nem sikerült új autómárkát indítani az Egyesült Államokban. Akik megpróbálták, mind becsődöltek.
A hosszú bevezető után most már tényleg rátérhetünk magára a DMCre is. A céget 1975-ben alapították Detroitban, de elég hamar a manhatteni iroda lett a fő központ. Az első és legfontosabb cél a prototípus megalkotása és legyártása volt, amiről eddigre már elég konkrét kép élt John Delorean fejében, mert az előkészületeket már a cég megalapítása előtt megkezdék. Két fő irányvonalat határozott meg. Az egyik az Ethical sportcar, a másik pedig a Gentleman’s sportcar, tehát az Etikus sportautó volt úriemberek számára. Ez azt jelentette, hogy olyan sportautót szeretett volna gyártani, ami gyors, jó vezetni, de mindemellett olcsó fenntartani és hosszú életű, valamint biztonságos, tehát etikus és nem olyan nyers, mint mondjuk egy Corvette, tehát úriembereknek való. Ez a meghatározás pár kisebb paradoxont hordoz magában, de a DMC-nél hittek benne, hogy mindez megvalósítható.
Ahhoz viszont hogy ezt az álmot elérjék, igazi, tapasztalt szakemberekre volt szükség. John tanult Bricklin hibájából, akinek a bukása jó részben arra volt visszavezethető, hogy ismerősökkel és családtagokkal töltötte fel cége vezetői székeit. Ezért nagyon komoly toborzásba kezdett és pár éven belül össze is állt egy nagyon profi csapat, aminek a gerincét főleg egykori Chrysleres, GM-es alkalmazottak adták.
Az első gárda nagyon hamar nekiállt a prototípus megtervezésének és Bill Collins vezetésével elkészült egy alapmakett. Még 1974-ben találkoztak Giorgetto Giugiaroval, akit 1975-ben megbíztak a részletek kidolgozásával. 1975 nyarára már készen is voltak a tervek, el lehetett kezdeni a prototípus gyártását, ami 1976-ra készült el és papíron nagyon sok forradalmi újdonságot tartalmazott. A legfontosabb az ERM nevű gyártástechnológiával készült alváz volt, ami a tervek szerint nagy szilárdságú, ugyanakkor nagyon könnyű és olcsó alapstruktúrát adott az autónak. A motorja egy Citroen wankelmotor volt. A bizotnságra való törekvést pedig az első elnevezés, a DSV is mutatta, ami a Delorean Security Vehicle, a Delorean Biztonsági Jármű rövidítése volt.
Ezzel a prototípussal aztán elkezdte járni John Delorean az országot befektetőket keresve és az egyre erősödő stábjával szépen haladt is a cél felé. Sok kis kereskedés és magánbefektető támogatta, de nyilvánvaló volt, hogy kell valaki, akinek igazán sok pénze van egy gyár felépítésére és egy kereskedőhálózat létrehozására. Ekkor lépett be a képbe Puerto Rico, aminek kormánya hajlandó lett volna a munkahelyteremtésért cserébe jelentős összeget áldozni a projectre. A szerződések már csak aláírásra vártak, amikor viszont egy új belépő érkezett Nagy Britannia személyében. Ők még több pénzt ajánlottak, viszont cserébe a gyárat a terrorizmus által erősen sújtott Észak Írországban kellett felépíteni. Az angolok úgy gondolták hogy a több munkahely lecsitítja majd az írek harci vágyát. John Delorean az összes szóbeli megegyezést felrúgva azonnal aláírta a 175 millió dolláros új szerződést.
A gyárat 1978 októberében kezdték el építeni és 28 hónap múlva legyártották az első autót. Ez a kor viszonyait figyelembe véve abszolút rekord volt. A gyárat a létező legmodernebb technológiákkal szerelték fel és az egész kivitelezés a profi menedzsmentnek köszönhetően nagyon gördülékenyen ment. És persze nem volt elhanyagolható a politikai hátszél sem. A támogató munkáspárti kormánynak elemi érdeke volt hogy bizonyítsa, hogy az a rengeteg pénz jó helyre ment, ezért minden támogatást megadott amit tudott.
A gyár építésével ellentétben a prototípus gyártásérett autóra faragása már korántsem volt annyira zökkenőmentes. Szükség volt egy partnerre, akinek megvolt a szükséges tapasztalata ebben és végül a Lotusra esett a választás. Ahol a prototípusról lesújtó véleménnyel voltak. A motor túl sokat fogyasztott, a kinézet túl ’70-es évekbeli volt, de a legnagyobb baj az volt, hogy az ERM-mel készített alváz teljesen használhatatlan volt. Normál körülmények között valóban erős volt, de emellett rideg is és egy körülbelül 20 km/órás ütközés esetén már darabokra szakadt volna. Ez pedig nem fért össze a DSV-ről és az etikus sportautóról alkotott képpel. Emiatt aztán komplett újratervezésre és ráncfelvarrásra lett szükség és ezzel talán ez lett a világ egyetlen autója, ami még a gyártás előtt kapta meg a modellfrissítését.
A Lotus további 28 prototípust gyártott, amik során az autót gyártásra érett és használható állapotra hozták. Habár a külső megjelenésén annyira sok minden nem változott, a műszaki tartalom szinte teljes egészében kicserélődött. Az alváz a Lotus Espritből ismert dupla Y alakú alváz lett, ami egy üvegszálas műanyag kasznit hordott, a motort pedig egy Renaulttól vett 2,85 literes, 170 lóerős PRV-6 váltotta le. A főbb jellegzetességek mint a rozsdamentes acél panelek és a sirályszárny ajtók, megmaradtak.
A Lotus 1980 végére készült el a fejlesztéssel és eddigre a gyári munkások kiképzése is nagy erővel haladt. A munkások tapasztalata és a menedzsment profizmusa éles ellentétben állt egymással. A friss alkalmazottak nagy része ugyanis teljesen tapasztalatlan volt nem csak autóipari, hanem úgy általában munkaszempontból is. Nagy részüknek ez volt az első munkahelye, a maradék pedig ha dolgozott is már korábban, akkor sem ilyen jellegű gyárban tette. Emiatt kiképzésük nehezen és lassan haladt, bár lelkesedésük és bizonyítani vágyásuk óriási volt.
1981 január 21-én azonban minden erőfeszítés beérett és elkészült az első legyártott autó, az 500-as alvázszámmal ellátott Delorean DMC-12. Természetesen a sajtó képviselői már az ajtóban várták a nagy eseményt, ezért különösen kellemetlen volt, hogy az autót nagyon röviddel a bemutató előtt egy fékhiba következtében összetörték. Az alvázszám kis tábláját ezért gyorsan kicserélték egy párral későbbi autóval és azt mutatták be mint első darabot.
Sidares, DeLorean Klub Magyarország
Folytatjuk….
Forrás: http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/