Latin-Amerikában és a karibi térségben mindennapos a guayaberát viselő férfiak látványa. Ez a hagyományos férfiviselet a négy elülső zseb és a két függőleges, pliszírozott vagy hímzett sáv miatt könnyedén megkülönböztethető ingfajta. Jellegzetes külleme és széles körű elterjedtsége miatt világszerte a latin-amerikai és karibi lakosság kulturális életével azonosítják az ikonikus ruhadarabot.

Jóllehet népszerűsége rendkívül számottevő, a guayabera eredetének és divattani fejlődésének körülményei tisztázatlanok, s azokat számos különböző forrás taglalja. A The Guayabera: A Shirt’s Story A guayabera. (Egy ing története) című könyv seregnyi különböző, más-más évszázadból származó legenda, archív feljegyzés, hirdetés, történelmi fotó, cikk és egyéb forrás alapján igyekszik kibogozni a szálakat.

Úgy tűnik azonban, a történelmi bizonyítékok arra utalnak, hogy ez a ruhadarab Kubában jelent meg először. A leggyakrabban idézett eredettörténetben egy tizennyolcadik században, a vidéki Kubában élt házaspár szerepel. Ebben a mesében arra kéri a férj a feleséget, sokzsebes inget varrjon neki, hogy legyen hová tennie munka közben a szerszámait.

A tizenkilencedik század végéről származó források ingként vagy dzsekiként írják le a guayaberát, ami talán hasonlatos volt a korszak spanyol vagy kubai katonáinak egyenruhájához. A kortárs guayaberával szemben azonban ezek a katonai ruhadarabokon négy zseb sorakozott a szegély mentén. Más források arról számolnak be, hogy a vidéki Kubában földesurak és földművesek egyaránt viselték.

A huszadik század közepére a két mell- és két szegély menti zsebbel ellátott guayabera igencsak köznapi viseletté vált a nagyvárosokban is, Havannát is ideértve. Az ing városlakók közti népszerűségét fokozta, hogy kormánytisztviselők és munkások egyaránt szívesen hordták.

Kubában az 1959-es forradalmat követően a ruhadarab fokozatosan kiszorult a divatból, miközben az ország ruhaiparának is leáldozott. A guayaberát limitált darabszámban ma is készítik, a leghíresebb Ramon Puig szabósága  Southwest Miamiban , de a havannai utcákon azonban ma már csak ritkán látható.

 

Richard Rakocza