A kiváló történész, producer Dr. Nagy Endre Egerben született. Mint történész, 1985 – ben doktorált. 1990-tõl a reklám és kommunikációs szakmában jeleskedik. 2002-ben hívta életre a Grant Film Kft.-t, amelyben az óta is producerként dolgozik. Vezetése, menedzselése alatt a cég számos játékfilmet, dokumentumfilmet, televíziós sorozatot és reklámfilmet készített. Dr. Nagy Endre Az „56 csepp vér” producereként már beírta nevét a filmes szakemberek történelem könyvébe. Jelentős szerepet vállal a Toldi című film létrejöttében is. Otthonosan mozog a játék és dokumentumfilmek világában. Az igényes dokumentumfilmek, televíziós produkciók és reklámfilmek producereként vált ismerté, elismerté.

– Magyarország egyik legszebb városában, Egerben születtél és éltél. Talán ez ösztönözött arra, hogy a történész pályát, mint hivatást válaszd?
– Azt hiszem, ha valaki Egerben születik, gyerekeskedik,  nem tudja magát függetleníteni a várost meghatározó vártól, amit Gárdonyi világhírű regényében mindenkinek személyes élményt is adhatott, a barokk történelmi belvárostól, a Líceumról, a titokzatos kazamatákról, pincékről. A történelmet nem csak megtanulni lehet Egerben, hanem megélni is, szinte minden pillanatban.

– Summa cum laude minősítéssel doktoráltál. Ez a köznyelvre fordítva annyit jelent, hogy mindenből jelesre vizsgáztál az egyetemen. Ez a kiváló eredmény a szülői szigornak, vagy az önszorgalmadnak volt köszönhető?
– Jó kérdés! Ezen még nem gondolkodtam eddig, valószínűleg szerencsém volt. Komolyra fordítva a szót, szüleim nem befolyásolták a pályaválasztásom, bár hamar kiderült, hogy a történelemhez vonzódom. Indultam és sikerrel szerepeltem az országos középiskolai versenyeken, de én talán az a típus vagyok, akinek két jó szó hasznosabb, mint a tiltással nevelés. Ráadásul szüleim mind a ketten Apáczai díjas pedagógusok és azt hiszem igazán szerencsés, felhőtlen gyerekkorom volt.

– Meddig dolgoztál, mint történész és ezen belül mi volt a szakterületed?
– Gyakorlatilag az egyetem elvégzése után a 80-as években egyetemi tanársegédként dolgoztam, majd az 1990-es rendszerváltás kínálta lehetőségek engem is magukkal ragadtak. Kezdetben a XIV–XVIII. századi magyar történelem vonzott, elsősorban Károly Róbert, majd II. Rákóczi Ferenc kora, de amikor végeztem az egyetemen egyre inkább a XX. századi magyar történelemmel kezdtem foglalkozni.

– Mikor határoztad el, hogy váltasz, és a filmek világában próbálod megvalósítani Önmagad?
– A 90-es években nagyon érdekelt a kommunikáció világa, de Magyarországon a marketingkommunikáció gyermekcipőben járt és tulajdonképpen a reklámfilmek világa vitt el először a televíziós műfajokhoz, majd a játék- és dokumentumfilmekhez. Szóval számomra ez egy természetes folyamat volt.

– Így visszagondolva, nem bántad meg ezt a váltást? Elképzeléseidet mennyire tudtad, illetve tudod valóra váltani?
– Azt hiszem, az életünk túl rövid, hogy az elhalasztott lehetőségeinken és elhibázott döntéseinken tépelődjünk. Azért azt hiszem, mindenki érzi, hogy a magyar film nem éppen a korlátlan lehetőségek világa. Nyelvi bezártságunk, sajátos individualizmusunk, humorunk nehezen töri át a nemzetközi filmpiacot. Talán a filmnyelv megújításában, a tartalmi innovációban mutattunk fel a legtöbbet az elmúlt két évtizedben.

– Hogyan emlékszel vissza az első filmedre, az elsősikerre?
– Az első fikciós történet egy érdekes kísérlet volt, egy színházi produkciót ültettünk át televízióra, Csehov művei alapján.

– Egy nagy sikerű alkotás volt a „Rózsa énekei” című játékfilm. Ez hozta meg valójában a hazai és a nemzetközi sikert, ismertséget?
– Igen, amikor a film író-rendezője megkeresett a forgatókönyvvel szinte azonnal igent mondtam és bár nagyon kemény munka volt, rengeteg feszültséggel, gyötrelemmel, úgy érzem, sikeresen valósítottuk meg az eredeti elképzeléseinket. A film nagyon sok országba eljutott, ahol versenybe hívtak, ott nyert, vagy különdíjat kapott, és ha a magyar film forgalmazása nem lett volna „mostohagyerek” a hazai filmfinanszírozásban, azt hiszem, talán üzleti hasznot is hozhatott volna.

– Számos hazai és nemzetközi díjat besöpörtél már filmjeiddel. Egy-egy film díjazását, elismerését, hogyan éled meg? Van a díjaknak, elismeréseknek ösztönző hatásuk?
– Mindenkinek öröm, ha elismerik a munkáját. Számomra talán a legkülönösebb fesztiválsikert Prága hozta. Meghívták a Rózsa énekeit egy Cseh – Német – Orosz filmfesztiválra, ahol mi nyertük el a fődíjat. A díjat a cseh miniszterelnök, a cseh kulturális miniszter, a cseh filmművész szövetség vezetője adta át, majd leültek az első sorba, és végig nézték a filmet. Ilyet az óta sem tapasztaltam és azt gondolom, ez sokat elárul a csehek elkötelezettségéről a filmkultúra terén.

– Egyik legismertebb és legsikeresebb alkotásotok volt az 56 csepp vér című musicalfilm. Hozta ez a film az általad is elvárt sikert?
– Azt hiszem, a százezer feletti nézőszám a magyar mozikban manapság már sikernek mondható. A 2007-es bemutatója óta minden évben az 56-os megemlékezések időszakában szinte az egész országban műsorra tűzik. Nagyon sok közönségtalálkozón vagyunk túl és a legérdekesebb az, hogy szinte mindenhol feláll valaki a nézők közül, és azt mondja, hogy Ő megélte és pontosan így történt. Pedig a mi filmünk egy kitalált történet. Azért az nagyon jól esett, hogy a film fővárosában, Los Angelesben a közönség Michael Curtis díjban részesítette a produkciót.

– Kiváló rendezőkkel, színészekkel, írókkal, zeneszerzőkkel dolgozol együtt. Elmondanád az olvasóinknak, hogy kik ők, és miért éppen velük szeretsz egy csapatban alkotni?
– Valóban nagyon sok kiváló művésszel dolgozhatom együtt. Az egyik legkedvesebbet nemrég veszítettük el, Pintér Tamás Oroszlán a kiváló akciórendező, kaszkadőr, akivel szinte minden fontosabb munkámban együtt lehettem, de említhetem neked ugyanígy Benkő Lászlót az Omega zeneszerzőjét, billentyűsét, vagy Káel Csaba rendezőt, akivel több, mint húsz éve dolgozunk együtt. Valószínűleg azért Ők, mert sok mindenről hasonlóan gondolkozunk, és talán még mindig tudunk egymásnak mondani új dolgokat.

– Arany János máig népszerű Toldijának a megfilmesítését is, az általad vezetett Grant Film Kft. hozta létre. Beavatnád az olvasókat a Toldi című film kulissza titkaiba?
– A Toldin lassan kilenc éve dolgozunk. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz a megvalósítása. A Toldi, a Toldi szerelme és a Toldi estéje, mint egységes művet szeretnénk megfilmesíteni. Azt gondoljuk, hogy Arany munkája az egyik legfontosabb magyar irodalmi alkotás. Története, primer és rejtett üzenetei a kortárs világirodalomban is megállná a helyét, ezért küzdünk a megvalósíthatóságáért, de erről nem szeretnék most még többet mondani…

– Egy új dokumentumfilmen is dolgoztok, “Az akta neve sexapó” címmel. Valóban a hidegháború és a magyar könnyűzene nagy öregjeiről szól a film?
– Korábbi terveinkhez képest ezen az anyagon csak október óta dolgozunk Kerényi Mihály rendezővel és Benkő Lacival az Omegából. A film tervezett címe arra utal, hogy az Omega sexapó c. dalát betiltották az akkori hatóságok, ami a mai fiatal generációknak szinte értelmezhetetlen. Az Omega 50 éves, és bár a hidegháborút 1946-tól Churchill fultoni beszédétől jegyzik, de talán mégis a legélesebb helyzet az 1962-es cubai rakétaválság volt. Az Omega együttes, mint gimnáziumi zenekar ekkor alakul és a történeten keresztül szeretnénk bemutatni a vasfüggöny két oldalát, hiszen az Omega sikeres tudott lenni mind a két Németországban. Ráadásul a hidegháború a mi személyes történetünk, ezért azt gondolom, erről mi tudhatunk a legtöbbet.

– Mennyire nehéz ma pénzhez jutni egy film elkészítéséhez? Mit láthatunk a közeljövőben, milyen filmen dolgozol most jelenleg?
– 2011-2012-ben nem készültek magyar filmek. Születtek koprodukciók, melyben van magyar alkotó, magyar történet, némi magyar pénz is, de ma még inkább az ígéretek, mint a teljesítmény határozza meg a helyzetünket. Jelenleg a magyar filmgyártás és forgalmazás talán a legnehezebb időszakát éli.

– Mint producernek, történésznek van valami nagy álmod, amit a közeljövőben szeretnél megvalósítani?
– Természetesen a Toldi az első, de nagyon sok tervünk vár megvalósításra. Amióta elhagytam eredeti pályám, a történelem elsősorban újra és újra olvasmányélményt jelent. Természetesen igyekszem nyomon követni volt pályatársaim munkáit, tanulmányait de azt hiszem, már maradok a filmnél.

Rita Gaal Lloyd Magazin