Miért is ez a neve?

Légrádi Márk vagyok és 2006-ban én kezdtem el a sérült gyermekek vitorláztatását a Balatonon, egy kedves tanítványom ötlete alapján, amit sikeresen folytattunk 2008-ig, minden évben egy-egy hétre, különböző fogyatékkal foglalkozó iskolák növendékei, napi váltással látogattak meg minket. Fontos azt megjegyeznem, hogy mindennemű támogatás és ellenszolgáltatás nélkül, a rendelkezésünkre álló eszközökkel valósítottuk meg, csupán a Gyerekek és a mi örömünkre. Azt tudjuk, hogy régi álmom és vágyam, hogy megkerüljem a bolygónkat egy vitorlással, és mivel az önzetlen szeretet és támogatói beállítottságom továbbra sem enyhült, ezért arra gondoltam, hogy összekötöm a kettőt. Azt szeretném megvalósítani, hogy utam során kisebb eseményeket és rendezvényeket tartok, ahol a Bátortábor részére gyűjtök adományokat. Mindemellett kitaláltam az „egy ország egy gyermek” projektet is, aminek a célja, hogy egy adott országban, célzottan, egy műtétre váró Magyarországon élő gyermek részére gyűjtök fedezetet a műtétre. Ez a legbonyolultabb, mert erre még nem volt példa.

 

 

A Földkerülő Hajóról: Ha támogatásba kap valaki egy ilyen méretű projekthez hajót az merészebb vállalkozás, mint maga az út, ugyanis, vagy meg sem kapja, vagy mindig a Támogató szája íze szerint kell vitorlázni, vagy ami a szörnyűbb, hogy az út felénél visszalép a Támogató és vége a projektnek. Ezért Én az úthoz saját magam szeretném megépíteni a hajót, amibe végre találkozhat a design az esztétikum, a tervezői pontosság, a praktikum és a 31 éves vitorlázásom során gyűjtött tapasztalatok. A hajó számtalan újdonsággal lesz ellátva, amiket nem kívánok levédeni, így szabadon alkalmazhatóak, ilyen például a napelemes árboc, az árboc csúcsára épített mágnes motorral ellátott szélgenerátor és még sok-sok más. Törekszem olyan támogatók felkutatására, akik szívesen belépnek a vitorlázás zárt közösségébe, mint piaci potenciál és ez a marketing megfontolás azt igazolja vissza, illetve a már Támogatók, hogy ez stratégia működik is. Vannak olyan tételek, amiket a nagyra nőtt magyarországi forgalmazóktól nem kapok meg, viszont a hajó teljes mértékben támogatásból épül, így kénytelen vagyok külföldi cégeket behozni az országunkba, ezzel a piacot egy picit átszabva, persze a fogyasztók előnyére. Ilyen például a egy műgyanta és üvegszál gyártó és forgalmazó cég, aki a hajóépítéshez szükséges mennyiséget biztosítja, ami egy közel tíztonnás hajó esetében nem kevés mennyiség. Magában a hajó építése is egy új technológia szerint történik, aminek az érdekessége, hogy nincs sablon és ezért nem keletkezik hulladék. A hajóba nem a klasszikus műszerezettség lesz beépítve, hanem saját fejlesztésű számítógép hálózat, amik Banana Pi és Raspberry Pi – ből  épül fel, aminek az az érdekessége, hogy nagyon pici, mint egy bankkártya és nagyon gyorsan, olcsón javítható, ezt a fejlesztést egy komplett programozói gárda végzi az igényeim szerint. Ami még újdonság lesz a hajóban, az a hajó szigetelése, ami mindösszesen egy milliméter plusz vastagságot jelent a hajó felületén, mégis 8cm nikecell szigetelésnek felel meg, ez mind a fűtés, mind a legnagyobb ellenség a pára szempontjából nagyon fontos. A hajót áprilisban elkezdem építeni, amiről dokumentumfilm is készül és a 2016-os Boat Show-n lesz kiállítva. Ami nagy előnye a saját hajó építésének, az az, hogy ha bármi probléma van tudni fogom, hogy hova kell nyúlni és mit kell vele csinálni.

 

Az útról: Gál József Földkerülő vitorlázóval állítottuk össze az útvonalat, aki egyben a hivatalos szakértője is az útnak. Az Ő általa preferált helyeket, ahol filmeket készített Én is meglátogatom, újrafilmezem, mind kettő és 3D-ben, amiből készítünk egy akkor és most sorozatot.  Az úthoz kabincharter jelleggel bárki csatlakozhat, bizonyos szakaszokra, persze bizonyos megkötésekkel és előképzettséggel, hogy ne kelljen pánik miatt feleslegesen kikötni, ha esetleg fúj a szél és hullámzik. Maga az indulás Budapestről történik le a Dunán, ahol az Európa rendezvényhajó és sárkányhajósok elkísérnek egy szakaszon. Az első megálló Százhalombatta lesz, ahol már elkezdem a rendezvényeket és a támogatások gyűjtését is. A Dunán lefelé haladva minden nagyobb városban megállok a rendezvények miatt. A Fekete-tengert elérve a kiemelt átkelések Gibraltár, Panama, Japán és persze Új-Zéland után vagy Sues vagy Afrika kerülés ezt az adott kalózviszonyok határozzák meg. Ezt követően Anglia, utána behajózás a csatornarendszerbe és közel három év eltelte után visszaérkezés Budapestre. A hajón nyolc kamera lesz elhelyezve, aminek a felvételei folyamatosan beérkeznek Magyarországra és a tervek szerint többféle műsor készül belőlük, így adva hírt az útról, a nehézségekről, és főleg arról, hogy egy vitorlás földkerülés nem egy séta a mezőn. Mind pszichésen mind fizikailag mind hajóismeretben hatalmas felkészülést igényel, ezért kéthavonta lejárok Görögországba gyakorolni, most is voltam és nagyon sok hasznos új dolgot tapasztaltam és tanultam meg anélkül, hogy vitorláztam volna. Ilyen például, hogy milyen az, amikor leáll a hajómotor az előzőleg tankolt vizes gázolaj miatt úgy, hogy a vitorlák a kabinban vannak, hiszen gondoltam átállok egy másik helyre, ami szélvédett és majd ott felrakom őket. Az erősödő szél és hullámzás miatt nem tudom felhúzni, szóval marad a horgony és motorindítózás illetve a csúszó horgony miatt a közelgő sziklás part. Hívom rádión az alig 300 méterre lévő kikötőt, hogy jöjjenek ki motorossal értem, aminek az eredménye az, hogy meglátogatnak egy kisebb dingi méretű motorossal, aminek semmi esélye nincs bármit is kezdenie a mostanra közel másfél méteres hullámzásban közel 5 Beaufortos szélben egy sodródó 7.5 tonnás hajóval, hát komolyabb motorosra számítottam. Ezért bedobom a második horgonyt is, ami függetlenül attól, hogy hatalmas mégsem lassítja a sodródást az amúgy napozás szempontjából nagyon kedélyes sziklák felé, amik jelenleg hajóra éhes fenevadként habzón tajtékos fogakra emlékeztetnek. A szél csak erősödik, így látva az esélytelenségemet, és a komolytalanságot a kikötő részéről, jön a nemkívánatos 16-os segélykérő csatorna PAN-PAN-PAN. Ezt a részét a hajózásnak ez idáig csak oktattam. A rádiózás eredményes, de beszélgetésen kívül még mindig nem történik semmi, már érzem a tajtékzó fenevad harapásait az igaz lassabban sodródó hajón, lelki szemeimmel látom, ahogy két harapással lerágja a kormányt, aminek lássuk be jelen esetben elég nagy a realitása, hiszen már csak kb tíz méterre vagyok a jelenleg nem kívánatos parttól. Közel hat órája küzdök magammal és az elemekkel, és végre meglátom a sárga villogóval közeledő mentőhajót. Mostanra a part alig öt méteres távolságban van és a szél hatos alapon hetes befújásokkal  rémisztget, persze a hullámmagasság el-el éri a két métert. Ez egy gyakorlás volt, sok levont konzekvenciával. Szerencsére ezek az események erősítenek és reményt adnak, hogy igen is megvalósítható az út, már csak rajtam és a Támogatókon múlik.

 

 

– Mi az, amit a legjobban vársz?
– Számomra nincs ilyen pont, mert nem szeretném egy adott eseményre irányítani a fókuszt, nem tudom azt mondani, hogy az indulást várom, vagy a megérkezést. Számomra minden egyes nap egy csoda és nagy élvezettel csinálom minden részét a projektnek. De talán, amit mindig várok, azok a reggelek, minden este, amikor lefekszem, hihetetlen módon várom a reggelt, hogy frissen kipihenten, nagy lendülettel ismét belevethessem magam teljes odaadással a tevékenységbe.

– Mi a legnehezebb számodra?
– A nappalok rövidsége, ezt nagyon nehezen élem meg.

– Mi az, ami a legjobban lelkesít?
– Nincs rutin ezt nem lehet rutinból csinálni, ahogy a vitorlázást sem, mindig a mostban kell lenni és a pillanatnak megfelelően reagálni, levetkőzni a régi, az adott szituációra előjövő sémát ez számomra egy nagy tanulási folyamat. Napi szinten újabb és újabb csodálatos embereket ismerhetek meg, ami lássuk be, a mostani világban ritkaság számban megy. A nyitottság és segítőkészség, és amikor látom, hogy átmegy a lelkesedésem, amit átvesznek és ugyanezzel az attitűddel ontják felém az ötleteket, lehetőségeket, vagy akár a megoldásokat. Na ez lelkesít.

– Nem unod még a vitorlázást?
– Számomra a vitorlázás olyan, mint a levegővétel. És itt nem a rutinosságra gondolok, ha nincs, hiányzik, ha van, élvezem, nincs nélküle élet! A meditáció is azzal kezdődik, hogy figyelünk a légzésünkre.

– Hogy áll a hajó építése?
– A hajóformák, sablon megérkeztek a Tököli telephelyre, ahol elkezdődött a rendbetétele. Közel 10 évig állt a szabadban, vannak rajta kisebb sérülések, repedések, amiket ki kell javítani. Ez a folyamat eltart egy darabig, persze az ésszerűség határain belül. Ez a munka adja meg a későbbiekben a hajó oldalának szépségét.

 

További részletes információk és leírások a www.foldkerules.hu oldalon találhatók.

 

Balázsi Kata